|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 4 találat | lapozás: 1-4 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Letanovszky István 1990. október 31.A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium egyik célkitűzése, hogy újra a romániai szórványmagyarság iskolaközpontjává váljon. Idén hat IX. osztály indul, köztük egy tanító- és egy óvónőképző, adott tájékoztatást Letanovszky István, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója. Hozzáfogtak a bentlakás bővítéséhez. Az iskola hirdetőtábláján az RMDSZ helyi szervezetének lapja, az Egymásért is látható. Az egyik osztályt félhivatalos kántorképzőként indították. Azért félhivatalos, mert az állam részéről nem létező, viszont az egyház fenntartja. Újraindult a cserkészmozgalom is az iskolában. /Guther M. Ilona: Beszélgetés Letanovszky Istvánnal, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatójával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./1996. május 14.Fehér megyében két magyar líceum létezik, a Bethlen Gábor Líceum /Nagyenyed/, igazgatója Letanovszky István és Gyulafehérváron a Gróf Mailáth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szeminárium, igazgatója Csintalan László. A két líceum diákjai kapcsolatban vannak egymással, legutóbb április végén a nagyenyedi XI. osztályosok meglátogatták a hasonló gyulafehérvári XI. osztályosokat. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./2008. július 15.Elhunyt Letanovszky István (Máramarossziget, 1944. ápr. 11. – Nagyenyed, 2008. júl. 13.), a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanára 1968-tól, majd 1990–92 között igazgatója. Franciaszakos tanárként órái élményszámba mentek, támogatott minden olyan kezdeményezést, ami a tehetséges diákokat felemelte. Hegyi túrákon vezette diákjait. A nehéz időkben kollégáival együtt, diákszínjátszókkal járta a szórványt, életet vitt a lehangolt közösségekbe. Igazgatóként elsőként szerezte vissza az iskola számára a kollégiumi státust. Részt vett a tanítóképző újraindításában. Azután érdemeit mellőzve leváltották tisztségéből. A meg nem értés áldozata lett. Mindez kiváltotta gyógyíthatatlan betegségét. Többször tett kísérletet arra, hogy visszatérjen a katedra mellé, de idegileg már nem bírta. /Bakó Botond: Letanovszky István emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./ Halálhíre mindenkit megrázott. Letanovszky István 1968-ban került Nagyenyedre, rá egy évre osztályfőnök, 1990-ben a kollégium igazgatója. Támogatott minden kezdeményezést a tehetséges diákokat illetően. Betegsége kettétörte tanári pályáját, de ha tehette, mindig ott volt a kollégium rendezvényein, érdekelte az iskola sorsa, jövője. „Letanovszky Pistit mindenki imádta, kitűnő francia szakos tanárként ismerték és becsülték nagyra” – hangzott el Kónya Mária aligazgatónő végbúcsú-beszédében. Temetése július 15-én lesz, Máramarosszigeten. /Marosi Júlia: Búcsú a Kollégium tanárától, egykori igazgatójától. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 15./2013. május 21.Múzeumi mustra, számos érdekességgelNagyenyed A Múzeumok Nemzetközi Napja és az Európai Múzeumok éjszakája alkalmából május 18-án, szombaton du. 6 órától éjfélig ingyenesen látogathattak el az érdeklődők a nagyenyedi Természettudományi Múzeumba. Az 1796-ban Benkő Ferenc által alapított intézmény – amely a Kárpát-medence első ilyen jellegű gyűjteményének számított – 1848–49-ben elpusztult, Elekes Károly és Herepei Károly kollégiumi tanárok és munkatársaik teremtették újra. 1904-ben néprajzi gyűjteménnyel gyarapodott az állomány dr. Szilády Zoltán és Lázár István munkája nyomán, benne Fenichel Sámuel új-guineai kutató (1868–1893) küldeményével. Ezen korszak lelkes és hozzáértő tanárainak gyűjteményei alkotják a múzeum mai állandó anyagát. Ezt aktualizálta a jelenlegi személyzet (Paul Scrobota igazgató, Aurica Negru preparátor, valamint Iulia Ştefănescu és Ramona Mărginean muzeológus) a múzeumok napjára, a 9 km-re fekvő Úrháza (Livezile, Lasslenkirch) községből átvett néprajzi anyag kiállításával és más ötletekkel. Ezúttal önkéntes általános és középiskolai, enyedi és tövisi tanulók segítették a látogatók eligazodását a néprajzi, állattani, valamint kőzettani, kövületi és ásványtani kiállítási tárgyak között. Hiányoztak azonban a Bethlen-kollégium tanulói, akik sokat segíthettek volna a magyar anyanyelvű látogatók felvilágosításában, hiszen az államosítás után csak a román és latin nyelvű feliratok maradtak meg, és azóta is ez a helyzet. A meghívás ellenére a magyar tanulók az ünnep miatt nem tudtak részt vállalni az akcióban. Szintén érdekes újításként kis műhelyeket rendeztek be, ahol a gyermekek például állatos hűtőmágneseket készíthettek. A falakat is gyermekrajzok díszítették. Séta közben az ismert múzeumban több látogatónak is feltettük a kérdést: kik és mikor alapították az intézményt. Mindössze egy tanuló (a Titu Maiorescu Líceum diákja) tudta az évszámot. A kiállított tárgyakat mindenki tetszéssel szemlélte, a feltett kérdésekre a válaszokat azonban nekem kellett megadnom. Beszélgetőtársaim csodálkoztak a hallottakon, a 120 éve elhunyt Fenichel Sámuel nevét sem ismerték, holott portréja (ismeretlen festő munkája) ott díszeleg az Új-Guineából küldött lepkegyűjteménye felett. A látogatók az egyedi paradicsommadár-példány eredetét sem ismerhették, pedig azt is Fenichel küldte valamikor Új-Guineából a Bethlen-kollégiumnak. Ennyi maradt fenn mindössze a valamikori gazdag küldeményéből – amely eredetileg kb. 100 tárgyból állt –, amit a tragikus sorsú kutató, „Új Guinea Kőrösi Csomája” iskolájának szánt. A látogatók ezúttal is gazdagodhattak volna fontos tudnivalókkal. Mi pedig idézzük fel egy nagyszerű ember emlékét, aki 1992-ben Letanovszky István igazgatósága alatt látogatott a kollégiumba: ő Balázs Dénes, a legnagyobb magyar világutazó és számos útikönyv írója, akinek két kívánsága volt a vendégfogadókhoz. Szeretett volna feljutni az iskola feletti történelmi hangulatú Őrhegyre, hogy láthassa a csodálatos enyedi panorámát, valamint meglátogatni a múzeumot, ahol fényképet készített a Fenichel-festményről az akkor készülő Magyar Utazók Lexikona számára. A könyv 117. oldalán található az ismertetés Fenichel képével. Később Balázs Dénes volt a támogatója az újabb erdélyi, enyedi Fenichel-kutatásoknak is. A Távol-Kelet-kutató kollégiumi véndiák mindenképpen megérdemelte volna, hogy a néhány szekrényben várakozó néprajzi tárgyat az évforduló alkalmából a múzeumban is – amelynek gyakori látogatója és aktív gyűjtője volt – bemutassák. A sok száz látogató nagy része elégedetten távozott a múzeumból, talán nem is sejtve, mennyi érdekes titkot rejt a feliratát tekintve „Raritatum et Rerum Naturalium Museum,” vagyis az Enyedi ritkaságok tára, amely ezúttal éjszaka is tárva-nyitva állt minden érdeklődő számára. BAKÓ BOTOND Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-4
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
